Na Üdvözlet Diósdrockerek!
Megjöttünk, kb. ugyanannyi darabban ahányban elmentünk. Elkezdtem összekotlani egy útileírást, de a felénél kb. már én kezdtem unni, pedig ott voltam. :)
Így csak pár apróságot szednék össze, hogy mi esett az úton, plusz lehet kukkolni fotókat, már amennyiben érdekel bárkit is (Törpe, nem szól be!)
Szóval, ami lényeg:
- Mivel Éviékhez hasonlóan sem egyszerű sem szerencsés emberek nem vagyunk, hajnali kettőkor keltünk a reggel hatkor induló géphez, de még ez is necces volt, ugyanis a gyorsforgalmi a reptér fele lezárva (fasza 1.0). Ezután aki úgy gondolja, hogy egy AIRPORT MINIBUS FERIHEGY feliratú mikrobuszt követni jó ötlet, annak közlöm, hogy NEM, nem az, mert miközben mi így tettünk úgy bevitt minket egy lakótelepre hajnali kb. 4:15-kor hogy vagy egy óránkba tellett kikeveredni onnan (hajnali járókelők, a térkép, egymás és édesanyám vegzálásának köszönhetően) (fasza 2.0) - persze mikor kiértünk a reptérre szembesültünk a ténnyel, hogy a gyorsforgalmi már meg van nyitva (fasza 3.0) Ja, a repülő hülye hely, bár nem kérdeztem, de erős a gyanúm, hogy gyalogsági ásót nem lehet rá felvinni. Ezen kívül a sör is drága rajta.
- Spanyolországban többnyire spanyolok laknak (Törpe, ezt neked írom, mivel csak nemrég tudod, hogy Líbiában nem a líbek élnek) azonban ez nem akadályozott meg abban, hogy már az első nap egy random kiválasztott étteremben erdélyi magyar legyen a pincér, valamint második nap a Kolombusz emlékműben a liftes arc közölte, hogy kb. 2-3 hónapja volt kis hazánkban és virul mint egy vadalma, mert vett egy Piramis életmű boxot. (majd miután magyarul elköszön, megtanít katalánul elköszönni, mivel mégis Katalóniában NEM spanyolországban vagyunk)
- A Sagrada Familiát szerintem egyenesen Évinek és Attilának találták ki. Az egy dolog, hogy a környékén épp metrót építenek és sok érdekes szerszámmal ügyködnek mindenféle emberek (a sörözőbe vezető utat persze szabadon hagyták az Ő nagy bölcsességét hirdetvén) azonban szerintem Évi az örömtől felsikkantott volna, hogy amikor beléptünk a Sagrada Família főhajójába egy daru és egy bobcat pöfögött odabent nagy elégedettségben, miközben két ember egy SATU mellett ügyködött, valamint kalapáltak, flexeltek, port csináltak (Attilának üzenem, hogy tüzet nem gyújtottak, de így is megérte) Az objektumról még annyi, hogy 1885 óta építik és még mindig nem sikerült minden tornyát felhúzni, így tuti ellesznek vele egy darabig, úgyhogy ne adjátok fel.
-A spanyol + sör kombót meghallva az emberek nagyrészének a "San Miguel" jut eszébe (akinek nem, annak a "He?! Kötekszel?" - a peches utazó ezzel meg is elégszik, azonban venni kell a bátorságot és pár utcával el kell távolodni a turistacsapdáktól és egyrészt pénztárcakímélőbben, másrészt pedig nem San Miguelt, hanem Estrellát fogyasztva lehet sörözni.
- Ha valaki azt mondja a Montjuic hegyen, hogy bocsi, erős szél miatt a felvonó nem jár, akkor BE KELL ÜLNI EGY SÖRRE, nem hülye módjára elindulni a marha magas hegyről (az útikönyvek dombnak írják, de ne tessék ennek bedőlni. Szerpentines magas és minden...) mint mi, mert mikor beértünk a városba (kb. 3 km) akkor láttuk, hogy "jé, ott libeg a fejünk felett". Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy az itt bejövő "igyunk meg egy sört az első helyen, amit találunk" megoldás sikeres volt: sikerült egy olyan helyet találni, ahol (aki volt Angliában tudja, mekkora király) csapoltak Carlingot! Must-have!!!
Kb. ennyi jutott eszembe első körben, persze még vannak sztorik a tarsolyban, de az egy köv. poszt...