Ma megen voltam a Vörösmarty téren, mert tegnap megegyeztünk egy bácsival, hogy mára kihozza a "Családi ház" c. könyvsorozat nála lévő köteteit, amelyet nagyon akciós áron nekünk ad, mert azok az utolsó darabok.
De tegnap néztem egy gyerekverses kötetet, melyet nagy bátran ma megvásároltam. Ez az Aranysityak. Egyébként a verseket nem nagyon szeretem, legalábbis a komolyakat nem, de a butyutákat igen :) (Itt a "butyutát" nem pejoratív értelemben használom.)
És boldogítalak benneteket egy mai, korszerű gyerekverssel :) Íme:
Turbuly Lilla: Feledős
Ha apa valami rosszat tesz,
anya rögtön elfelejti a nevét,
és csak úgy emlegeti, hogy
"Azapádmármegint!" De ha
kibékülnek, mindjárt eszébe
jut, hogy Ferinek hívják.
(Nem gondoltam volna, hogy az "aludjelszépenkisbalász"-tól már ilyen messzire jutott a mai gyermekversköltészet... bár jobb lenne, ha mindegyik gyerek csak versből ismerné az ilyen szitukat... amire kevés az esély.)
É.