Na kedves Diósdrockerek!!

Törpe kevéssé kiváló, de kétségtelenül emlékezetes posztjára reagálva a következők történtek valójában a Miskolci hétvégén.

Elöljáróban annyit, hogy én nem késtem. Pontosan időben érkeztem (lásd Gandalf a Gyűrűk Urában).

Az út általam abszinensen eltöltött részéről nem szeretnék bővebben nyilatkozni...

Maga az Operafesztivál viszont tényleg egy marha jó hely. Egyfelől bizonyos körökben lehet villogni azzal, hogy ott voltunk (vagy nektek is, hogy ismerősök ott voltak...) van egy elég sajátos hangulata, ami nagyon jó, aki még emlékszik, pl. a Váci Világi Vigalom volt ilyen úgy 10 évvel ezelőtt... Másfelől meg annyi, hogy tök jó kajáldák meg sörsátrak vannak... Mi persze ez utóbbiakat látogattuk előszeretettel.

De Törpe posztjából kimaradtak a következő apróságok:

- Volt szerencsénk egy Görög Táncházba belecsöppenni és igen, Marika berángatta magával Törpurunkat. Nos, kívülről annyi látszott, hogy az egymásba karolt emberek körében, ahogy táncoltak Törpe feje a zene ritmusának megfelelően csapódik hol a jobb, hol a bal oldali delikvens vállába, karjába stb. Utána persze hogy menekült.

- Törpe a szállás előtt kb. másfél sarokkal eltévedt és majdnem magába szippantotta a nagy magyar valóság. Mi csak annyit láttunk, hogy a 2x2 sávos főúton keresztbe átrobog, persze rossz irányba...

- Törpe reggel üvöltve a fürdőszobában: "Ellopták az arcomat! Ez nem az enyém!!!" (aztán szóvá teszi a tulajnak, hogy rossz a tükör, ki kell cserélni)

A koncertről meg a következőket tudnám nyilatkozni:

Az előzetes ajánlók, interjúk során azt mondogattam magamban, hogy "Seeing is beliving" - mondja az angol. Hátha nem lesz az olyan, amit mond a hölgy.
Számtalanszor láttam már azt, hogy az előre meghirdetett - szar - programmal szemben emlékezeteset kaptunk. Sajnos most nem ez az eset állt fenn, de továbbra is azt mondom, hogy megérte. Megérte, mert ott voltunk, megérte mert együtt voltunk, megérte, mert jól éreztük magunkat egymás társaságában. Az, hogy amiért megyünk nem olyan volt, mint amire számítottunk, vagy legalább egy olyan színvonalú mint a Therion vagy az Epica volt - nos, ez egy olyan változó az egyenletben, amivel nem tud az ember számolni. Ha a hölgyemény erre az egy rendezvényre félretette volna az egóját - merthogy a koncert alatti átvezető szövegekben az "I" a "Me" és a "My" szinte konstans volt, véleményem szerint olyan show-t kaptunk volna, hogy még mindig a Jégcsarnokban keressük az állunkat (a panzió tulaja meg minket)...

Az meg, hogy a fent említett két zenekar tudta megfelelő alázattal és tisztelettel keverni a klasszikus zenét és a metálzenét mindkét aspektusból (saját nóták ill. klasszikus művek) úgy, hogy nagyonis élvezhető, egyedi és emlékezetes maradjon, addig T.T.-nek sikerült a "semmilyen" nótáival (kórus és nagyzenekari aláfestéssel természetesen, amitől azért valamennyivel jobban élvezhetőbbé váltak a dalok) valamint száraz, nehezen emészthető (metálzenei fúzió nélküli) és kvázi ismeretlen komolyzenei művekkel "megörvendeztetni" a közönséget. Sejthető, hogy működött... Csalódás, no.

Egy biztos: ezentúl egy darabig kerülni fogom Tarja munkásságát, sőt azt hiszem füstölt főtt tarját sem eszem egy darabig...

De - azért hogy pozitív is jusson a végére - maga a hétvége tényleg egy élmény volt. A fesztivál jó buli, a városnak is van ilyenkor hangulata, az a két óra egy szenvedés volt, de három napba ez úgy gondolom belefér. Jövőre biztos vagyok benne hogy jobb muzsika lesz, amire persze többen megyünk! (Diósdmiskolcoperarock fesztivál - hogy hangzik?!)