Először is, szeretnék mindekitől bocsánatot kérni szombaton, a teraszburkolat láttán tanúsított viselkedésemért. Sajnos Matildnak nincs szerencséje, mert kifogta az ezerből azt az egy embert, akinek NEM mindegy, hogy a téglalap alakú padlólap a ház hossztengelyével párhuzamosan, avagy arra merőlegesen fut. Hát ez pech. Valószínűleg nem voltam elég világos, amikor 2 doboz lapot kibontva lepakoltam a padlólapokat egymás mellé, hogy így szeretném (és nem úgy). Sajnos csak körülbelül 1500x említettem, hogy NEM mindegy nekem, hogy vannak letéve. Úgy tűnik, nem voltam elég határozott és nyomatékos. Mea culpa. Most már jobban oda fogok figyelni :)
Toskának köszönöm az irántam tanúsított türelmét és megértését, valamint, hogy vasárnap visszajött, és újraburkolta a teraszt, immár az általam elképzelt módon. (Sokkal szebb lett, vagyis, így szép lett, és most már boldog vagyok és elégedett az eredménnyel :) )
Viszont, arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ha netalán ki találom nyírni Matildot, akkor ne ítélkezzetek felettem elhamarkodottan. Meglesz rá az okom alighanem :) Most már értem (és egyre jobban értem), hogy hogy fordulhat elő, hogy 50-60 év házasság után papi kinyiffantja mamit, vagy fordítva. Igen, létezik az "az utolsó csepp" a pohárban...
Egyébként Matild egész vasárnap kivert kutya képpel oldalgott, és gyötörte a bűntudat, így természetesen megbocsátottam neki. Pláne, hogy végül a terasz nagyon tuti lett. (És mert már tulajdonképpen szombat este nagyon sajnáltam, amikor kb. este 10-ig mosogatta le a ragasztót a visszaszedett padlólapokról...)
Szóval, Marika, Gyík, Toska és Tomi, mégegyszer bocsánat, és szilveszterkor remélem bepótoljuk ezt a délutánt is :)
Puszik, Évi :)
