Sziasztok Diósdrockerek!
A hétvégén bejártuk Brüsszelt és gondoltam röviden beszámolunk - hosszabban úgyis mesélünk kinek hol - a kitartóbbaknak (bocs Kriszta) Metalfesten, a többieknek Bakonyfesten - tapasztalatainkról.
Egyrészt sanszos hogy jövő májusban az Izlandi kormányt meg fogjuk zsarolni, mivel amikor tavaly elröppentünk Barcelonába kitört az Eyjafjöll, idén meg amint elhagytuk a magyar légteret nekiindult a Grimsvötn. Igen, szerencsések vagyunk... :)
Node a lényeg: egyben kijutottunk, sőt haza is értünk. Érdekes hely ez a Brüsszel, meg maga Belgium is - pl. a mai napig nem tudják eldönteni, hogy franciául avagy hollandul akarnak beszélni (szerintem mindkét nyelv csúnya, de mindegy) így mindent mindkét nyelven kiírnak, akkor is, ha egy karakter különbség van a kettő között... Továbbá még egy pofon a nemzetköziség, így maga a belga szerintem nonexiztens (=nem létező) népség, a fővárosban és környékén dominánsan az EU-s öltönyös fantomok lézengenek plusz a jobb-rosszabb (főként sajnos a rosszabb) bevándorlók, gyarmati fazonok őgyelegnek. Ami belga meg van arra meg bőven illik Louis de Funes örökbecsű megjegyzése (belga... a balga)
A fentiek alapján nem is csoda, hogy iszik az egyszeri belga, méghozzá nem is akármit. Volt szerencsénk pár fajta sert megkóstolni (Chimay, Duvel, Corsendork, Leffe, Belle-Vue kriek, Mort Subite kriek, Primus, Maes, Palm, Rodenbach, Blanche du Bruxelles, Delirium Tremens ami most beugrik) és igencsak kellemetes hatást tudnak produkálni a nehéz testes erős seritalok (megjegyezném szinte semelyik nem Macika-kompatibis, azaz "lehúzzuk oszt' bontjuk a következőt" hanem amolyan leülős-elkortyolgatós-hűvazzedenehézfelállni típusú sörök). Pl. a delirium Cafe nevű objektumban volt szerencsénk csapoltan hörpölni egy 10,5%-os sert.
De hogy ne higyjétek hogy csak sörözni meg Törpét itthonhagyni mentünk oda, sikerült rövidebb-hosszabb felfedező utakat tenni a környékben - pl. Brugge kicsit Velencére (nem a magyarra) hajazó csatornáival tök jó, azonban olyan qrva hideg szeles napunk volt, hogy muszály volt beülni valahova... (sejtitek hova) A Grand Place is - Fleky szavaival élve - must have, azonban a Pisilő kisfiú szobra - Manneken Pis a becses neve - aztán vicces a maga kb. 20 cm-jével (ez tetőtől talpig értendő, nem úgy). Viszont ami nálunk vitte a prímet az a Mini Európa - ez egy igazi all-in-one élmény, minden EU-s tagállamból vannak kiállítva neves épületek 1:25-ös méretarányban, abszolút részletességgel kidolgozva remek helyen - az Atomiummal a háttérben, ami egész pontosan 105 méter magas, és igen, persze Marikának, nekem és a tériszonyomnak fel kellett menni... :)
Akit érdekelnek feldobtam pár képet, itten lehet nézelődni!
Többit személyesen!
