avagy hogyan csajozzunk skandináv óriások módjára?

(Egyszerű halandóknak nem ajánlott módszer. Törpéknek sem. És tulajdonképpen óriásoknak sem.)

Egy reggel Tór arra ébredt, hogy eltűnt mellőle hatalmas és erős fegyvere, az ő Mjöllnír kalapácsa. Megrázta bozontos fejét, még a szakálla is felborzolódott, és körbetapogatózott. Így kiáltott oda Lokinak:
- Valaki ellopta a kalapácsomat! Senki a világon nem értheti, micsoda veszteség ez az én számomra! – mondta elkeseredetten.
A felfedezés után ők ketten aztán azonnal Freyja istennő ragyogó csarnokaiba siettek.
- Freyja – szólította meg Tór – kölcsönadnád nekem tollruhádat, hogy segítségével megkeressem a kalapácsomat?
- Még akkor is kölcsönadnám, ha ezüstből vagy aranyból készült volna! – válaszolta erre Freyja rögvest.
Így aztán Loki azonnal felöltötte Freyja tollruháját, és Asgaardot maga mögött hagyva repült Jötunheim felé, az óriások földjére.

Trym, az óriások ura, éppen egy dombocskán üldögélt, lovainak sörényét fésülgette, és arany pórázt fonogatott a kutyáinak. Lokit látván barátságosan megkérdezte:
- Hogy vannak az Ászok? Hogy vannak az elfek? És te mi járatban vagy itt, Jötunheimban?
Loki erre azt válaszolta:
- Az Ászokra rossz idők járnak, és a törpék sem érzik jól magukat. – Aztán a lényegre tért: - Mondd, te rejtetted el a Viharosztó kalapácsát?
- Igen – mondta Trym – én rejtettem el az ő kalapácsát, nyolc mérföldre a föld mélységes mélyébe. Senki el nem nyerheti tőlem, hacsak az nem, aki elhozza nekem Freyja tündért menyasszonyomul.

Loki a válasz hallatán nagy suhogás közepette elszállt Freyja tollas ruhájában, sebesen elhagyva az óriások világát, és visszatért az istenek hazájába, Asgaardba. Ott aztán találkozott Tórral a palota középső udvarában.
- Elvégezted a munkádat sikeresen? – kérdezte tőle Thor. - Mondd a híreket, még mielőtt leszállnál! Az ülés felejtésre, a fekvés hazugságra bírhat! – jelentette ki.
- Igen, munkámat sikeresen bevégeztem – válaszolta Loki. - Trymnél, az óriások uránál van a Mjöllnír, de senki el nem nyerheti tőle, hacsak az nem, aki elviszi neki Freyja tündért menyasszonyául.

Így aztán azonnal a fenséges Freyja keresésére indultak. Amikor megtalálták, Tór így szólt hozzá:
- Öltözz, kérlek, menyasszonyi ruhába, mert megyünk az óriások országába.
A tervezett esküvő hírének hallatán azonban Freyját elöntötte a méreg, mert nem volt éppen az ínyére ez a házasság. Asgaard termei rázkódtak dühétől. Mérgétől még a Brisingek nyaklánca is darabokra szakadt.
- Nem őrültem meg, hogy veled menjek Jötunheimba! – jelentette ki az istennő.
Ezért aztán mást megoldást kellett találni, és minden isten és istennő azon kezdett tanakodni, hogy hogyan is lehetne visszaszerezni Tór kalapácsát.

Heimdall, a legtündéribb isten, mint a Vanirok általában, a jövőbe látott. Az ő tanácsa a következő volt:
- Öltöztessük Tórt a menyasszonyi ruhába  – mondta, – és aggassuk rá a Brisingek nyakláncát. Kössünk kamrakulcsot a derekára, és tűzzünk menyasszonyi ékszereket a mellkasára. Viseljen női ruhákat, egy finom fátyollal a fején. Így küldjük őt Trymhez, az óriások országába. 

A Viharosztó, minden istenek legerősebbike, erre hiún azt válaszolta:
- A többi istenek lánynak fognak tartani, ha asszonyi ruhába öltözöm!
Laufey fia Loki viszont gyorsan kioktatta:
- Tór, maradj csak nyugton! Bolondságod miatt az óriások nemsokára itt fognak élni Asgaardban, ha nem szerezzük vissza iziben a kalapácsot!

Így aztán Tórt menyasszonyi ruhába öltöztették, ráaggatták a Brisingek nyakláncát, kamrakulcsot kötöttek a derekára, menyasszonyi ékszereket tűztek a mellkasára és finom fátylat tettek a fejére, pontosan úgy, ahogy Heimdall javasolta. Ezután Laufey fia Loki így szólt:
- Hozzád szegődöm, mint szolgálólány. Így aztán együtt mehetünk Jötunheimba.

Azonnal befogták a kecskéket az útra. A hegyek rázkódtak, és a föld tűzben égett, ahogy Odin fia Jötunheimba tartott.

Trym, az óriások ura, érezte a földrengést, és így szólt atyafiához:
- Kelj fel, te Jötun, menj, és teríts szalmát a lócákra. Hozzák a szépséges Freyját, a noatuni Njörd lányát asszonyomul. Aranyszarvú marháim réteimen legelésznek. Mind éjfekete ökrök, a kedvemre valók. Bővében vagyok temérdek kincseknek, és gazdag földek fölött uralkodom. Freyja az egyetlen, ami hiányzik az életemből.

Amint a Freyja menyasszonyi öltözékében pompázó Tór és szolgálólánya megérkeztek, neki is készülődtek a menyegzőnek. A nap nemsokára éjszakába hajlott, és sör került az óriások asztalára. Tór be is falt egy ökröt és ráadásként még nyolc lazacot, mindazoknak a csemegéknek a kíséretében, amit az ara kedvére felszolgáltak. Az ételt aztán leöblítette még három mérő mézsörrel is.

Trym, az óriások ura kissé gyanút fogott a pusztítás láttán, és feltette a kérdést:
- Láttatok már valaha menyasszonyt ilyen jóízűen enni és inni?
A szolgálólánynak öltözött Loki szemfülesen így felelt:
- A szép Freyja oly mohón várta, hogy Jötunheimba jöhessen, hogy nyolc napja már, hogy nem evett semmit.
Ezután Trym visszahajtotta menyasszonya fátylát, hogy megcsókolja az arát, de a terem végéig ugrott hátra a meglepetéstől.
- Miért olyan félelmetesek Freyja szemei? Mintha lángok csapnának ki belőlük! – kiáltott fel.
Ismét Lokinak kellett megmentenie a helyzetet, és a szolgálólánynak öltözött isten bölcsen így felelt:
- Az isteni Freyja oly mohón várta, hogy Jötunheimba jöhessen, hogy nyolc napja már, hogy nem aludt semmit.

A válaszok hallatán Trym megnyugodott, és a dínom-dánom tovább folytatódott.

Aztán az óriás nővére is előkerült valahonnan, és ajándékot merészelt kérni a menyasszonytól:
- Ha meg akarod kapni barátságomat, ha el akarod nyerni szeretetemet, akkor kérlek, add nekem az arany gyűrűidet mind az ujjaidról – fordult a menyasszonyhoz mohón.

Később aztán Trym, az óriások ura így szólt:
- Hozzátok elém a Mjöllnírt, hogy a menyasszonyt megáldja. Fektessétek a Mjöllnírt a lány ölébe, és mindkettőnket szenteljetek meg Vor, a fogadalmak istennőjének nevében!

Amikor Tór végre meglátta újra a kalapácsát, még a szíve is kacagott örömében, de aztán erőt vett magán. Először Trymet, az óriások urát ütötte agyon kalapácsával, aztán felmorzsolta az óriás minden rokonságát. Végül szétzúzta az öreg óriásnőt is, aki menyasszonyi ajándékért esedezett. Pénzérmék helyett a kalapács ütése lett a jutalma. Gyűrűk helyett a Mjöllnir bélyegét kapta homlokára.

Hát így esett, hogy Tór visszaszerezte a kalapácsát.