Sziasztok népek!

Kis(?) fáziskéséssel de megkerült a becses memóriakártya, amin a fényképek vannak eme nemes eseményről.

Köszönjük a szíveslátást-vendéglátást (bár megjegyzem a személyzeten lehetne még mit csiszolni, a kávé iránti kérelmemre a házigazda laza legyintése és "ott a konyha, csináld meg magadnak" azért fájó pont, így sajnos a Michlein csillagról lecsúszott az intézmény)!

Tehát a mulatság. Kalandos korábbi élményeinkből kifolyólag sofőrszolgálattal érkeztünk a Fesztivál területe irányában. Amint elhagytuk a Vác táblát, majd a 2/A-t - és az ismert civilizációt - is harsány "hűbazzehollakikezatörpe" fennhangokkal - hja, kérem van, aki előszőr jár erre - nekiveselkedtünk a kaptatónak, amely elvisz minket Törpfölde szívébe/májába.

Az úton kedélyes röhögcséléssel (utasok) - a kihelyezett plakátok kapcsán - illetve anyázások (sofőr) múlattuk az időt, de végülis incidensmentesen megérkeztünk. Itt a hivatalos festbeer elfogyasztását követően nekiveselkedtünk az est főbb feladatainak, úgy, mint
- a vacsora előkészítése,
- tűzrakás- és gyújtás,
- Macika megfékezése az előző tevékenységben,
- sör fogyasztása,
- hűtőszekrény megjavítása
- rádöbbenés, hogy a hűtő jó, csak 4 karton sör van benne
- fonott kosárban sör pakolása az egyik hűtőből a másikba (Évi, remélem ezt nem fotóztad!!!)
- italozás

A vacsorát illetően külön extraköszönet azoknak, akik segítették eme remek étket elkészíteni (és külön köszönet azon "konyhatündéreknek" akik megállták, hogy besegítsenek).

A vacsorát követően a teltségérzetelmulasztó jéger(ek)et követően kezdenek homályossá válni a dolgok (ekkor már többeknél járt országunk kedvenc műsorvezetője Vágó István) így ezekről fényképes és verbális beszámoló felőlem sajnos nem érkezhet. Ezen oldal hasábjain szeretném megátkozni azt, aki kitalálta a tojáslikőr nevű förmedvényt (bónuszátok annak is aki hozta illetve azoknak akik lefogtak és belém kényszerítették) az tehet mindenről.

A másnap már a klasszikus másnap szabályai szerint alakult: Macika hirtelen(?) támadt nagy szomjúságában a Csepeli-Diósdi különítmény távirati sebességgel távozott hátrahagyva minket valamint Krisztáékat, akikkel egy már-már szokásosnak mondható napozós-pihenős délelőttöt követően indultunk meg, mi ketten legalábbis gyalog (azt mondták, hogy nehogy leüljön a Suzuki, de szerintem nem voltunk szimpatikusak) - aztán hál'istennek nem nyolcvannal repesztettek el mellettünk (biztos beragadt a kézifék) így eljutottunk a Golfig Sződre, ahol Anyóséknál egy kávéval lettek a Mecsériek megvendégelve.

Egyszóval köszönet az élményért! Következő váci túra a Tervfeszt!