Na, ezt is túléltük, az idei év augusztusra kirótt fesztiválja is mögöttünk van.

Hát, nem is tudom hogy kezdjem. A történethez elég annyi, hogy 10 órakor már útrakeltünk a nagy magyar sződi valóságból a főváros felé, biztos ami biztos belülről védőitallal védekezve. A nyugatira már kilencfősre duzzadt a brigád, és fél 1 magasságában már a már-már nosztalgikus kisbolt környékén voltunk.

Itt jött a valóság vs. nosztalgia első ziccere, nevezetesen 1-0 az aktuálisnak, kedvenc kisboltunk, hol megannyit szeszeltünk épp' bezárni kényszerül. A tulaj - bónuszpont, hogy engem még megismert pár évvel ezelőttről - szomorúan meséli, hogy az Aldi-Lidl környéken dúló párharcnak mellékes áldozataként épp' húzza le a rolót. Így aztán csak egy sert nyeltünk itt be - szegényes készlet - de a szomszéd kocsmában azért a hiányosságokat igyekeztük pótolni.

Na és innen jön a kérdések kérdése: vajon meglesz-e a "szigetfíling"? Arra már lélekben felkészültünk, hogy nem lesz olcsó mulatság (500/korsót tudtuk Törpe jóvoltából) de a kérdés az volt, hogy a ránk ragadt mindennapi mocskot, ami mintegy második bőrként feszül a szerencsétlen magunkfajtán, le tudjuk-e dobni akárcsak pár órára is? A válasz,enyhén szólva is kétséges.

Egyfelől, ahogy Évi sejti, ez nem AZ a sziget. Itt gyakorlatilag az ember nem fut össze ismerőssel, csak ha viszi őket szépen magával. Ismeretlen-ismerőst összeszedni azért sikerült (két kolléga közül az egyik tuti valami helyi David Copperfield lehetett, mert néha-néha felbukkant néhány dobozos sopronival, ami azért volt performansz mert 1: csak drehetr meg pilsner urquellt lehetett kapni, másfelől a kolléga végig jéghidegen hozta..) viszont kb. itt ért véget a régi fíling.

Innentől kezdve kissé pontokba szedve a benyomásaimat:

1. Szinte csak külföldi (dominánsan német, olasz, holland, francia) emberekkel lehetett találkozni, tisztára mint egy külföldi fesztivál annak pozitívumai nélkül. Viszont voltak ezek közül kedves népek is. (pl. összefutottam egy holland punkkal, aki egy fejjel volt nálam magasabb, kár, hogy a Törpe nem volt a környéken :))

2. Azt nagyon jó volt átélni, hogy olyan barátokkal mentünk, akik szinte nem mozdulnak ki a megszokott környezetből (jelen esetben Sződről) na nekik újszerű volt, sőt, élmény és ebben osztozni mindenképpen jó volt.

3. Két koncerten jártam (Tankcsapdát tisztes távolból söröztem végig biztos-ami-biztos alapon) a Zorall teljesen rendben volt, csak enyhén szólt szarul, viszont lelkes, idióta egy bagázs, itt még a gyér nézőközönség is odatette magát. Plusz pont, hogy a koncertet követő Depresszió tini-rajongói még nem jelentek meg. Az Iron Maiden meg... nos rég nem volt ilyen trágya hangzásban részem, az első három-négy számot keringtem, hogy hol szól, illetve hol vannak olyan tömegcsoportok (erre nem volt panasz, qrva sokan voltunk) akik nem sértődnek be ha üvölti az ember az általuk ismeretlen szövegeket. Amint ez megvolt, mondjuk javult a minőség, viszont azért az ember többet várt.

Összegezve voltak pozitív pontok (például Marika befújása axe promóciós dezodorral, bár ez szerintem szubjektív, vagy a fent részletezett társasági érzés) azonban továbbra is az a véleményem, hogy ha a Sziget jön valahol szóba, akkor tuti, úgy fogom kezdeni, hogy "Bezzeg a mi időnkben..."