Attila hívott telefonon, hogy ott van. Nem hittem a fülemnek. Máskor ez évekig szokott tartani. És most még csak fél év telt el! Nahát! Azonnal látni is akartam a saját szememmel. Így aztán pénteken este kilenc körül lassan ment át a hídon. Meregettem a szemem, és tényleg ott volt. Persze ez volt a hír az utcában. Ez volt az első, amit a szomszédokkal szombaton megbeszéltünk. Ők is pénteken látták először. Így aztán biztos, hogy valamikor pénteken tették ki. Igaz, hogy túlzásokba nem estek, mert csak 3 drótszál tartja, szóval nagy ügyet nem csináltak belőle. Mégis: van, és a miénk. Amiért évekig küzdöttünk, most egyszer csak megtestesült.

VAN UTCANÉVTÁBLÁNK!!!!!!!!! :)

És a legjobb az egészben, hogy én nevezhettem el az utcát. Jó olyan utcában lakni, aminek te adhatod a nevét, mégha a témakör be is van határolva. És örülök, hogy a többiek elfogadták a javaslatomat, és hogy közös összefogással sikerült elérni ezt az aprócska, ámde fontos célt.

Az utcanevekkel egyébként mindig bajban voltam. Nem kéne nagy ügyet csinálni belőle, de - mint ahogy megállapítottátok - nem vagyok egyszerű ember, így ezzel nekem igenis vannak problémáim. Amikor a lakást kerestem, akkor is volt gondom belőle. Mi van, ha megtalálod álmaid lakását, és az a Temető utcában van? Hát én oda biztos nem költöznék, nem bizony! Kálvária tér? Kizárva! Sőt, nem is engedném, hogy utcáknak negatív jelentésű szó legyen a nevük. Például van a XI. kerületben egy Lecke utca. Ki volt az a perverz állat, aki ezt a nevet adta annak az utcának? Hát nem gondolt az ott lakó gyerekekre? Vagy direkt akart bosszút állni az örömtelen gyermekkorért? Akkor már nem lehetett volna Lepke utca, vagy bármi más, ami jó?

És ha azt hittétek, hogy nem futottam bele a csőbe, akkor nagyon tévedtek. Mert ugye, itt van ez a Szív utca. Korábban Herzengasse, még korábban Zwei Herzen Gasse. Na, amíg németül (vagyis osztrákul) volt, addig egyértelmű is volt. Szív, az milyen szép. És én azt mondtam, hogy igen, a Szív utcában tudnék élni. Az jó. Az kedves. Pozitív. Aztán persze rájöttem, hogy olykor én nem a Szív (főnév) utcában, hanem a Szív (ige) utcában laktam. Sőt, volt egy olyan időszaka az életnek, amikor totálisan meg voltam győződve utcanevem igei mivoltáról.

De aztán jött Attila, és az ige visszaváltozott főnévvé, és ez az egyik legszebb dolog, ami velem életemben történt :)

(...és ezek után ne írja senki kommentben azt, hogy hát nem vagyok egyszerű eset, mert tudom magamtól is.)

É.